Analóg korszak történelme   
vhs logo
 
 
 

vhs c logo
 

minidv
 

hi8 kazetta
 

audio cd
 

dvd


full hd
 
avchd

bluray


bluray 3d

Összefoglaló

A Video Home System, ismertebb nevén a VHS, mozgókép-felvétel- és lejátszási technológiára vonatkozó szabvány, videokazettát kezelő készülékek számára. A japán JVC (Victor Company of Japan) fejlesztése.

Az 1970-es években a videó rögzítés vált a televíziózás ipar legfőbb mozgatórugójává. Hasonlóan sok más technikai újításhoz, számos cég készített mozgókép-felvételre vonatkozó szabványt azzal a céllal, hogy a világ nagytöbbsége átvegye azt. A két fő formátum – a VHS és a Betamax – kapta a legnagyobb média felhajtást. A formátum háborút a VHS nyerte, ennek köszönhetően a legelterjedtebb formátummá vált az otthoni videózás területén. Számos iparági szakértő annak idején nem a VHS győzelmét valószínűsítette, mivel az rosszabb minőséget nyújtott a Betamax formátumhoz képest. Volt olyan szakértő, aki a VHS győzelmét a Betamax formátummal szemben, a QWERTY és a Dvorak billentyűzet kiosztás háborújához hasonlította.

A VHS kazetta ma már elavultnak számít, helyét fokozatosan átvette a jobb minőségű, olcsóbban előállítható DVD (Digital Versatile Disc) lemez. A VHS kazettákra jellemző hogy lejátszásnál a mágnesszalag kopik, így a kép és a hang minősége minden lejátszásnál romlik.

2006-ra a filmstúdiók az Egyesült Államokban befejezték az új filmek VHS formátumban való kiadását. 2008. december 31-én az utolsó nagy Egyesül Államokbeli műsoros felvételt gyártó vállalat, a Video Audio Inc. of Palm Harbor leszállította az utolsó megrendelést. 2010-től a legtöbb VHS kazettát üres 6 vagy 8 órás változatban gyártják.

A VHS története

Az első VHS lejátszó a Victor HR-3300 típusú készülék volt, amit a JCV akkori elnöke mutatott be 1976. szeptember 9-én az Okura hotelben. A készülék LED kijelzővel és funkciógombokkal rendelkezett. A készüléket 1976. október 31-én kezdték el árusítani a Tokióban. Az Egyesült Államok 1977. augusztus 23-án kapta meg az első VHS alapú lejátszót (RCA VBT200). Az RCA készülékek voltak az első olyan VHS alapú lejátszók, amelyeket nem a JVC gyártott. Az Egyesült Királysághoz 1978-ban érkezett meg az első VHS lejátszó, a Victor HR-3300EK.

1971 elején, a JVC mérnökei, Yuma Shiraishi és Shizuo Takano vezették a VHS kazetta formátum fejlesztését. A JVC eredetileg együttműködött a Sony Corporation gyártóval és a Matsushita Electric (ma Panasonic gyártóként ismert) vállalattal az otthoni videózás szabvány kidolgozásában, amit a japán fogyasztóknak szántak. Nem sokkal ezután, a Sony és a Matsushita Electric vállalat kilépett az együttműködésből, azért, hogy saját mozgókép-felvétel- és lejátszási technológiát fejlesszenek ki. A Sony a Betamax formátumon kezdett el dolgozni, míg a Matsushita az XV technológián. Ez utóbbi sohasem lépett túl a prototípus szakaszon.

1971 végére, a JVC kiadott egy belső dokumentumot, VHS Development Matrix címmel. A dokumentum 12 célt tartalmazott otthoni videó rögzítő készülék elkészítésére vonatkozóan.

Takano és Shiraishi tovább dolgozott a VHS projekten és 1973-ra sikeresen előállítottak egy működőképes prototípust.

1974-ben Japán saját maga hozott létre szabványháborút a videó rögzítés területén. A japán Nemzetközi Kereskedelmi és Iparági Minisztérium (MITI) arra késztette a mozgókép-felvétel- és lejátszási technológia ágazat szereplőit, hogy egyetlen egy formátum legyen, mint szabvány a videó rögzítés technológiára. Mindezt azért tették, hogy megelőzzék a fogyasztók összezavarodását a piacon található túl sok videó formátum miatt. Később a Sony elkészült egy működő Betamax prototípussal, és nagyon közel volt ahhoz, hogy kiadja a készüléket végleges formában. Ezzel a prototípussal a Sony kérvény nyújtott be Nemzetközi Kereskedelmi és Iparági Minisztérium számára, hogy fogadják el és hagyják jóvá a Betamax formátumot, mint szabványt és járuljanak hozzá, hogy licence formájában a többi gyártó is hozzájuthasson a technológiához.

betaA Betamax kazetta (fent) és a VHS kazetta (lent).

A JVC hitt abban, hogy a fogyasztók érdekeit legjobban egy nyílt szabvány képviselné, megosztva ezt a gyártók között, licence nélkül. Azért, hogy meggátolják a Betamax szabványként való elfogadását, a JVC megpróbált más gyártókat is rávenni a VHS formátum támogatására és együttes lobbira a Nemzetközi Kereskedelmi és Iparági Minisztériumnál. Kulcsmozzanat volt a Matsushita Electric vállalat csatlakozása a VHS formátumhoz, mivel ekkortájt a Matsushita volt a legnagyobb Japán szórakoztató elektronikai gyártó vállalat. A JVC azért tudta meggyőzni a Matsushita vállalatot a VHS formátum ismételt támogatásáról, mert a Matsushita attól tartott, a Sony vállalat lesz az ágazat vezetője. Továbbá a VHS mellett szólt az is, hogy a Betamax csupán 1 órányi videót tudott rögzíteni. Matsushita visszatérése a VHS formátumhoz, meggyőzték a Mitsubishi és a Sharp vállalatot is a JVC gyártóhoz való csatlakozásról. A Sony 1975-ben piacra dobta saját Betamax lejátszóját, ezzel további nyomást gyakorolt a Nemzetközi Kereskedelmi és Iparági Minisztériumra. Azonban a JVC együttműködése a Matsushita, Mitsubishi és a Sharp gyártókkal sokkal erősebbnek tűnt, és hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi és Iparági Minisztérium elállt az iparági szabvány előírásától.

Felhasznált források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/VHS

http://en.wikipedia.org/wiki/Vhs

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Betavhs2.jpg